„Egyszer volt egy olyan, amikor már apunál laktam, hogy egy barátommal, Verba Petivel, aki nagy barátom volt, és apuval a szomszédunk is volt, lementünk Nagykátára a mamámhoz. (...) Sosem felejtem el, hogy átszöktünk az egyik szomszédos tanyára, és Petivel szétugráltuk az egyik szalmabálát. De teljesen tönkretettük. Persze gyorsan le is buktunk, mert egyszer csak jött a nagygazda, kiabált, és elkezdett minket kergetni.

Meg is fogott bennünket, és emlékszem, hogy a barátomat felpofozta. Én teljesen ledöbbentem, és nagyon sírtam. Elkezdtem zokogni.

Igazából mindig is beszari gyerek voltam, csak próbáltam ennek az ellenkezőjét mutatni. Ebből ott aztán nagyon nagy balhé kerekedett. Mármint abból, hogy mi ott szétugráltuk a szalmákat, meg folyton garázdálkodtunk Petivel a tanyák körül.

 

Én meg persze azonnal felhívtam aput, mondtam neki, hogy gyere le, apu, gyorsan, mert minket bántanak itt Nagykátán. Apu meg persze először dühös lett rám. (...)  Apu végül nem tudott akkor lejönni, mert éppen dolgozott, de cserébe, képzeld el, leküldte a testőröket maga helyett. És akkor lejöttek a testőrök. Két megtermett, marcona ember, akik ránézésre is nagyon ijesztők voltak.

És akkor elmentünk a testőrökkel meg Petivel megkeresni ezt a gazdát, aki felpofozta a kis barátomat, és aki miatt én meg úgy sírtam. Kerestük az embert a tanyán, mert hát az apu azért ugye, nagyon ki volt bukva azon, hogy hogy mert engem megfélemlíteni ez a gazda. Ezért is küldte a testőröket, hogy most őt is megfélemlítsük egy kicsit. (...) Apu Mercijével jöttek le a testőrök, és emlékszem rá, hogy én nem szálltam ki persze, annyira nem voltam bátor, hanem bent ültem a kocsiban, onnan figyeltem, ahogy a két megtermett emberünk odamegy a házhoz. És becsöngettek, és elkezdtek beszólogatni a lakásba, hogy hé, te gazda, hogy merted a Jimmykének a kisfiát megfélemlíteni.

(...) Nem bántották a testőrök, csak egy kicsit megfélemlítették őket. És apu természetesen küldött valami pénzt is a testőrökkel a családnak, és kifizette a szalmabálának az árát azért, mert szétszedtük teljesen. Tízezer forint volt, az nagy pénz volt ám akkoriban. Apu mind kifizette, és akkor engem meg vittek haza a testőrök abban a pillanatban.”