Videó melléklet

...Pár nap múlva kiderült, hogy az üres SIM kártyatok nem volt elég bizonyíték. Többször  „lerohadtarabozták”, majd a saját Koránjából tépették ki vele a lapokat, de ő mosolyogva tűrte. Miután rájöttek, hogy a vamzer, aki feldobta, hazudott, még bocsánatot is kértek tőle. Az egyik nap a kondiban voltunk, amikor belép az az őr, aki megcsinálta (átkutatta) az arabot, és a szemünk láttára kéri meg Zolit, mondja azt, hogy az eljárás alatt nem volt semmi rohadtarabozás és Korán-tépkedés sem. Szegény Zoli csak hebeg-habog. Neki is másfél év kedvezménye van. Halálsápadt, azt kérdi, mit tegyen, ő ott sem volt, mikor az arabot szétszedték.

Az az őr, akiről beszélek, egy külön típust testesít meg, amelyik úgy érzi, produkáltatnia kell az embereit, hogy a művész úr lássa, milyen fasza gyerek. Ma, ha tetszik, ha nem, Csillag születiket kellett játszani a raktárban! Az asztal mellé ültetett maga mellé, és a vele jött rabnak énekelnie kellett. Szegény borzalmasan érezte magát, de itt nem lehet nemet mondani, hát énekelt. Én, amilyen gyorsan lehetett, lenyomtam a képzeletbeli gombot, minél kevesebbet szenvedjen szegény... Azt látom, hogy embertelen hangnemben ordibálnak arabokkal: A mocskos ku... anyád, te szemét ge... mit dörömbölsz az ajtón?!« Ez a minimum... Ütést, verést még nem láttam.

A konditeremben találkoztam Farkas Petivel, nagyon odavagyok ezért a marháért, hihetetlen szarkasztikus humora van, hál' istennek, még bírja a börtönéletet, nem zakkant meg. A felesége beküldte neki a könyvemet, marha büszke voltam, kérdeztem, hogy olvasta-e. Ő halál komoly képpel közölte, hogy csak a negyedik fejezettől, mert az első hármat a rabtársai elszívták. Vagyis abba csavarták a dohányt, valósággal szívták magukba gondolataimat. Itt jöttem rá, hogy szívat.

 ... Megint találkoztam a konditeremben Farkas Petivel. Iszonyú nagy hatással van rám ez a faszi. Meggyőződésem, hogy nem véletlenül nyerte meg Barcelonában az olimpiát. ... Ül a tolódzkodó állványon, olyan, mint egy pók a hálója közepén, úgy is néz ki a borostájával, a tömzsi felsőtestével és a szürreálisan hosszú karjaival, lábaival. Állandóan mosolyog. Egy foga hiányzik elöl, akár illúzióromboló is lehetne, de nem az. Meg van a pótlása, de ezeknek nem teszi be, csak beszélőkre, meg majd, ha szabadul. És itt a lényeg. Egy ilyen hihetetlenül értékes, értelmes ember hét évet eldob, vagy eldobatnak vele az életéből. ... Tudom, hogy marihuánát termesztett, és tudom, hogy az ítélete előtt megszökött, de ez az ember akkor sem börtönbe való ... A tehetséget sajnálom és az értelmetlenül elpazarolt életet.

Szóval fél öttől kondi. Farkas Peti is ott van. Jól érezzük magunkat – már a körülményekhez képest. Egyszer csak nyílik a terem ajtaja, bejön a kondiba két őr, az ablakhoz állnak és rágyújtanak. Ott az edzőteremben, ahol éppen négyen zihálunk edzés közben. Itt ugyanis nincs kamera, és szegény őrök nem dohányozhatnak az épületen belül. Ki kellene menniük a csúnya, nyolc-tíz fokos „hidegre”. Itt mégis csak jobb! Meleg is van, meg a rabok is le vannak szarva! Persze arról, hogy szóljunk, szó sem lehet. El tudjátok képzelni?

Két nyikhaj, huszonöt év körüli őrmester fújja a füstöt rezzenéstelen arccal egy birkózó olimpiai bajnok és egy negyvenöt éves színész-műsorvezető arcába! Nehogy félreértsétek, nem nagyképűsködöm, de azért mégis! Egy százados is meglátogatta a hírességet a könyv szerint a konditeremben, érdeklődve: hogyan tudták feldolgozni a börtönt?. ... „Azt mondom, hogy az én öt hónapommal könnyebb átvészelni, mint Peti hosszú ítéletével. Reménykedem, hogy megérti, ezt a témát ne feszegesse tovább, de nem érti. A következő kérdés még inkább övön aluli: És mi a legfontosabb, ami erőt ad? Ugye, a család? Barom! Nem, nem a család... Megint próbálok: Persze a kapcsolattartás a legnagyobb erő, de rövid ítéletnél az is könnyebben kezelhető, akkor van gáz, ha valaki hosszú évekre tűnik el szerettei életéből! Farkas Peti egy szót sem szól, pedig hál' istennek, a szerettei abszolút mellette vannak. Végre szabadulunk, kimennek! Péterből kitör: Legszívesebben elküldtem volna a ku...a anyjába! Hogy lehet valaki ennyire érzéketlen? Ez egy nevelő?! Gratulálok!