Videó melléklet

„…Évekig nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Mivel próbálkozzam? Hogyan alapozzam meg a jövőmet? Apu után többmilliós vagyont örököltem. Éreztem, hogy kezdenem kell ezzel a pénzzel valamit. De sajnos rossz döntéseket hoztam. Persze mindent ki lehet próbálni, csak az a fontos, hogy az ember tudja, hol a határ. Mert ha nem tudod, hol a határ, akkor az életedbe kerülhet. A drogok esetében az életeddel játszol. (…) Azt bevallom, hogy ecstasyval, speeddel meg kokainnal próbálkoztam. De heroinnal én soha, én nem lőttem magam, ilyeneket soha ki sem próbáltam. (…) Nem tartottam magam drogosnak sem. (…) Csak mikor együtt buliztunk, nem tudtam megállni, hogy kipróbáljam. (…) És én bíztam a haverokban. Abban, hogy amit velük csinálok, az nem lehet rossz. Nekem ők tök fontosak voltak. (…) Akkoriban jó pár évig így éltem az életem. Csak költöttem a pénzt, buliztam, a haverokkal lógtam. Közben meg próbáltam belefogni mindenbe. Céget alapítottam. Szórtam az apámtól örökölt pénzt. Céget alapítottam, üzletet nyitottam, de valahogy mindig belebuktam. Először a pénzemből építkezési vállalkozásba kezdtem bele, befektettem mindenféle üzletbe, amiről azt ígérték, hogy jó lesz nekem, jól fogok kijönni belőle. Volt egy számítógépes üzletem is. „Akkor történt az, hogy egy nagyobb összeget belefektettem egy cégbe, egy építkezési vállalkozásba. És az a barátom, akivel együtt csináltuk, aki rávett, hogy fektessek be, az felvett egy nagyobb kölcsönt a cégre, és elvitt mindent. Az örökség nagy részét elbuktam. Ezután ráadásul az APEH rám szállt.”

„Egyre nehezebb volt nekem. Nagyon megviselt a szüleim különköltözése. (...) Elkezdtem én is az utcára járni. Tehát igazából igen gyorsan az utca lett az életem. Iskolát kerültem, helyette mindenfelé lógtam inkább, és tényleg rossz társaságokba kerültem. (...) Én ott, a környéken, az utcán olyan emberekkel barátkoztam össze, akik miatt még rendőrségi ügyeim is lettek később. Loptam velük együtt, mindig tilosban jártunk. Pedig nekem soha nem volt szükségem arra, hogy lopjak. Mert hál' istenkének, apu mindent megadott nekem, meg az édesanyám is. Tehát nem a pénz miatt csináltam. (...) Bementünk boltba is lopni. Sok mindent, csokikat, cukrot, ilyeneket. Ilyen hülyeségeket csináltunk. Aztán volt olyan, hogy jártuk a lakótelepet, és bemásztunk erkélyekre, ahol száradó ruhákat láttunk, és elloptuk a ruhákat. (...)

Persze azért egyre inkább kezdtek eldurvulni a dolgok. Kezdtek a gyerekcsínyekből bulik lenni. Kezdett a csokilopás pialopásba átmenni. Kréta helyett egy idő után már inkább cigit próbáltunk szerezni. (...)

Nagyon rosszul alakultak a dolgaim akkoriban. Állandó tagja, vezére lettem ezeknek a bandáknak, én, a Jimmy fia, én voltam, aki vezette a töb­bieket. (...) Anyu már pontosan ezért vitt át több iskolába, pontosan miattam, azért, hogy ebből a környezetből valahogy kilépjek. De nem sikerült neki észhez térítenie ezzel sem. Már nem volt visszaút. Már nem lehettem jó gyerek.

Apu ekkor már nagyon jó pénzeket keresett. Kiadott több lemezt, nagy sikere lett. 1994 körül vette meg az új házat Csepelen, azt a házunkat, amelyben később a haláleset is történt, amelyben egészen a tragédiáig lakott, laktunk. Engem már oda vitt át magához, én már oda költöztem be. És hát, ugye, apuval együtt megkaptam az új családját is. Mivel ott élt vele az Edit, a Szebasztián és az Adrián is. (...) Apu mindent megadott nekünk. De tényleg mindent az égvilágon. Mercedese volt, volt egy nyaralónk az Angyali-szigeten, motorcsónakázni mentünk, vízisíeltünk Szebasztiánnal. Apu szerette a luxust, kiélvezte azt, amiért olyan keményen megdolgozott. És szeretett minket is elkényeztetni."

„Egyszer volt egy olyan, amikor már apunál laktam, hogy egy barátommal, Verba Petivel, aki nagy barátom volt, és apuval a szomszédunk is volt, lementünk Nagykátára a mamámhoz. (...) Sosem felejtem el, hogy átszöktünk az egyik szomszédos tanyára, és Petivel szétugráltuk az egyik szalmabálát. De teljesen tönkretettük. Persze gyorsan le is buktunk, mert egyszer csak jött a nagygazda, kiabált, és elkezdett minket kergetni.

Meg is fogott bennünket, és emlékszem, hogy a barátomat felpofozta. Én teljesen ledöbbentem, és nagyon sírtam. Elkezdtem zokogni.

Igazából mindig is beszari gyerek voltam, csak próbáltam ennek az ellenkezőjét mutatni. Ebből ott aztán nagyon nagy balhé kerekedett. Mármint abból, hogy mi ott szétugráltuk a szalmákat, meg folyton garázdálkodtunk Petivel a tanyák körül.

Én meg persze azonnal felhívtam aput, mondtam neki, hogy gyere le, apu, gyorsan, mert minket bántanak itt Nagykátán. Apu meg persze először dühös lett rám. (...)  Apu végül nem tudott akkor lejönni, mert éppen dolgozott, de cserébe, képzeld el, leküldte a testőröket maga helyett. És akkor lejöttek a testőrök. Két megtermett, marcona ember, akik ránézésre is nagyon ijesztők voltak.

És akkor elmentünk a testőrökkel meg Petivel megkeresni ezt a gazdát, aki felpofozta a kis barátomat, és aki miatt én meg úgy sírtam. Kerestük az embert a tanyán, mert hát az apu azért ugye, nagyon ki volt bukva azon, hogy hogy mert engem megfélemlíteni ez a gazda. Ezért is küldte a testőröket, hogy most őt is megfélemlítsük egy kicsit. (...) Apu Mercijével jöttek le a testőrök, és emlékszem rá, hogy én nem szálltam ki persze, annyira nem voltam bátor, hanem bent ültem a kocsiban, onnan figyeltem, ahogy a két megtermett emberünk odamegy a házhoz. És becsöngettek, és elkezdtek beszólogatni a lakásba, hogy hé, te gazda, hogy merted a Jimmykének a kisfiát megfélemlíteni.

(...) Nem bántották a testőrök, csak egy kicsit megfélemlítették őket. És apu természetesen küldött valami pénzt is a testőrökkel a családnak, és kifizette a szalmabálának az árát azért, mert szétszedtük teljesen. Tízezer forint volt, az nagy pénz volt ám akkoriban. Apu mind kifizette, és akkor engem meg vittek haza a testőrök abban a pillanatban.”

Zsófi és Anikó közös fürdőzése

Lali anyaszült meztelenül rohangál

Vivi bulija a kádban ért véget egy idegen lánnyal

Egy csók és más semmi…

Ez most fiú, esetle lány?

Anikó csak élvezetet akar, megkapja